Nem érti a vicceimet??

Mi van, ha a barátnőm nem érti a vicceimet? Elejtek néhány béna poént és (legalábbis saját meglátásaim szerint) megsértődik. Pl.: Van egy tök jó uj csizmája, és pont arról beszéltünk, hogy ki mit csinálna, ha valakivel ugyanolyan cipője, vagy akármije lenne. (megsértődne, vagy jópofának tartaná-e?) Erre én elejtettem egy olyan mondatot, hogy 'Hát, tudod, tőlem tutira kapnál xd' (most megjegyzem, annak az 'xd'-nek nagy szerepe van!) Én amikor poénból mondok valamit, mindig nagyon eltúlzom és 'idióta' pofát vágok hozzá. Most is ez volt, de szerintem ez a 'csajszi' mindig mindent kicsit túl komolyan vesz. (Nem kéne).

U.i.: Eze az eset kicsit régebben történt (néhány nap), szóval azt hiszem kicsit tudtam formálni a humorán, és most talán nem vesz mindent olyan véresen komolyan. :))

Szabályok:
Lehet, hogy még nem ismerjük egymást eléggé, de néhány alapszabályt én is tudok. Jobb, ha ezeket mindenki betartja, mert csak úgy tudsz ’normális’ életet élni. Senki sem akarja hallgatni az egész napos veszekedéseteket, ill. hallgatásotokat. Ez senkinek sem jó. :/
Szóval, ha betartod ezeket az ’egyszerű’ (azért mégsem olyan könnyű visszafogni magad) szabályokat, az élet csodaszép lesz. :D

1. Ne fojtsátok meg egymást!
   Lehet, hogy nehéz azt végignézni, amikor nem veled foglalkozik a barátod, hanem egészen mással nevetgél. De nyugi!...én is megpróbálom visszafogni a hatalmas nagy érzéseimet. J
2. A veszekedésnek annyi!
   Van egy olyan mondás, hogy…
    
   Hiszen miért veszekednétek állandóan, ahelyett, hogy jókat nevetnétek. Már volt rá példa nálunk, hogy egyszerre kértünk bocsánatot, aztán egy jót röhögtünk. Volt olyan is, amikor bocsánatot kértünk és már nem is tudtuk, hogy miért. Hajlamos vagyok felfújni a dolgokat, aztán már nem is tudom mi volt a bajom, de arra azért még mindenki emlékszik, hogy nagy harcban vagyunk. Mégis van benned egy olyan érzés, hogy nem lenne szíved neked, elsőnek bocsánatot kérni, mert annyi kifogást felhalmoztál már magadban, hogy ezért és ezért nem vagy hajlandó a békülés első lépését megtenni. Nekem is nehéz most erről írni, mert azért még bennem is kavarognak a rossz érzések. Még mindig az én igazam mellett állok.
   Veszélyes: Már volt ilyen eset, amikor senki sem kért bocsánatot, csak ment tovább az élet, mintha semmi sem történt volna. Ez nem jó!! Ki tudja, mikor lesz egy olyan veszekedésetek, amikor ezt mind egymás fejéhez vághatjátok!? (Csak szólók. A már megoldott problémákat is fel lehet fújni!) Szóval akár azért is elnézést kérhetsz, ami meg sem történt. De azért ne fajuljon el a dolog addig, hogy már nem is barátságból kértek bocsánatot, hanem nyaliztok a legfelsőbb fokokig. (na, jó azért ezt nem gondolom senkiről) J
3. Egy kis figyelem sose árt.
   Ne csak a nehéz helyzetekben gondolj a barátnődre. Egy kis figyelmesség még szorosabbá teheti kapcsolatotokat. Én például megosztottam a barátnőm facebook oldalán az előbbi képet. J  Aztán például az angol dolgozatomban néhány mondatot kellett írni magamról és a végére írtam egy kis kedveskedő mondatot: … My best friend is Bianka. She is a very nice girl. J Ezt elmondtam neki, és máris boldogabb lett (aznap történt az ültetés).
   Az is elég, ha csak szomorú vagy valami vele kapcsolatos dolog miatt. (szintén az ültetésre gondolok) Komolyan, szegényke már sírt, amiért nem ülhet mellettem. L Ez aranyos volt. Ilyenkor jövünk csak rá, hogy szükségünk van egymásra. Igazán.

Pápá kedves és aranyos barátom! Most már ismerem a 'sötét' oldaladat is. Meg kell hogy mondjam, az nem tetszik annyira. Egyik percben még össze vagyunk nőve, a másikban pedig egymásra se nézünk. Néha egyszerűen nem értem, hogy miért van kiakadva. Jó, van azért olyan is, amikor neki van igaza, de egyszerűen nem bírom belátni. Aztán van az, amikor örök béke, röhögünk egy nagyot a baromságainkon és kész. Nekem ez az utolsó tetszik a legjobban, de az nem olyan könnyű, mint amilyennek látszik, Fontos a megbocsátás, de néha úgy érzem neki kéne és olyan sz*r. Már bocs. :// De ha egyszer minden jó, ne is törődjünk az ilyen problémákkal.

~ Néha észre veszem, hogy mennyire szeret és, hogy tényleg a legjobb barátjának tart. Ilyenkor mindig megtudok neki bocsátani ott legbelül. :)

Happy End

Kb. egy hónapja ismerjük egymást. Tudom, nem sok idő, de már tudunk egymásról egy s mást. Jó pár olyan alkalom volt amikor összevesztünk (gyakran a semmin), de olyan alkalmak is vannak, amikor tudjuk, hogy a másik még nem dobott ki minket. :D Ezek számítanak az extrán 'érzelgős' dolgoknak. Pl.: -suliban- ---> ültetés...hát nem igazán úgy sikerült, ahogy azt vártuk, mindenki a legsz*rabb helyet kapta, de mi különösen ramaty helyre kerültünk. Nem elég, hogy a F. (nem használok neveket, csak kezdő betűket) teljesen kiakadt azon, hogy nem az A. mellé ültették, az én legjobb barátnőmnek már vörösödött a szeme, szerintem még sírt is. Értelmét nem látom a dolgoknak, amikor én simán megoldottam volna úgy a helyzetet, hogy mindenkinek jó legyen, de erre is csak én vagyok képes...

Vigasztalás: hát az nem sok volt, de megnyugtattuk egymást és szegény F.-et. :// Voltak már jobb napjaink is.